Tisztelt Olvasó!

Az alábbiakban olvasható az AUTLAKSZ Szövetség által kidolgozott koncepciós javaslat.

Hozzunk létre a fővárosban autizmussal élő több ezer felnőtt személy részére, hiánypótlásként, egy támogatott életviteli, lakhatási koordinációs és fejlesztési központot, az 1993. évi III. sz. Szociális törvényben részben nevesített támogatott lakhatás elterjedésének az autizmussal élők gondozásának minta értékű kibővítése érdekében!

Angliai kutatások bizonyítják, hogy a londoni hajléktalanok között hússzor nagyobb az autizmussal élők aránya, mint ahogy ezt a lakosságon belüli arányuk indokolná. Budapestről nincs ilyen adatunk, de ha tudjuk, hogy nincs a fővárosban speciális autizmus specifikus lakhatási lehetőség, sem lakóotthon, sem támogatott lakhatás, sem más bentlakásos intézmény akkor nincs okunk feltételezni, hogy ez Budapesten másképp lenne.

A fővárosi autizmus ellátásnak a felnőtt autizmussal élő emberek számára két legnagyobb hiányterülete a támogatott életvitel és lakhatási lehetőség rendszerszerű hiánya és az egyéni fejlesztésekhez való hozzáférés korlátozottsága. Anakronizmus, hogy a valamely intézményben élő autista személyekről az előírt komplex szükségletfelmérés alapján félévente felülvizsgálandó egyéni szolgáltatási tervet kell készíteni, benne az igénybe veendő szociális és egészségügyi háló elemeivel, de az otthon lakó, esetenként súlyos problémákkal küzdő autista személyekről sem komplex szükségletfelmérés, sem egyéni szociális háló (szolgáltatási gyűrű) nem készül, pedig jó részük munkaképes, vagy munkaképes lenne.

Egy autizmussal élő személynek, aki képes szinte teljes mértékben integrálódni a többségi társadalomba, egész életen át tartó támogatásra és egyéni fejlesztésre van szüksége. A szociális és egészségügyi rendszer jelenleg még nincs felkészülve arra, hogy a növekvő számban diagnosztizált autizmussal élő személyek számára, aki nem kerül intézménybe - rendszerszerűen biztosítson felnőttkorukban életvitelüket egy életen át segítő támogatást és olyan egyéni fejlesztéseket, ami segíti a mindennapi életüket. Felnőtt egy generáció, akik ma még támaszkodhatnak szüleikre de rövidesen magukra maradhatnak. Ha nem teszünk semmit, közülük kerülhetnek ki majd a jövő hajléktalan polgárai. Ezért is sürgető létrehozni egy olyan fővárosi központot, akár önálló intézményt, amely gondoskodik az autista személyeknek szükséges életviteli támogatásáról, segíti életüket, szükség estén munkahelyhez, lakáshoz, lakhatáshoz jutásukat, és rendszeresen fejleszti azokat a képességeiket, amelyekben segítségre szorulnak. Kutatások bizonyítják, hogy az autizmussal élő emberekák jól fejleszthetők, de ez rengeteg energiát igényel. Hazánkban kialakultak a megfelelő szakmai módszerek, és egyre több a szakember is a felsőoktatásnak köszönhetően, de amíg az ország területén sok (húsznál több) autizmust segítő támogatott lakhatási forma létezik, amelyek segítik lakóik és a környéken élők életvitelét is, addig a fővárosban nincs ilyen.

Javaslatunk, hogy létesítsen a főváros egy intézményt, kezdetben 4-5 fő autizmus specifikus képesítéssel rendelkező szakemberrel (gyógypedagógusok, pszichológusok), akik számba veszik az ellátásra szorulókat, felmérik a szükségleteiket, elkészítik és folyamatosan karbantartják gondozási és szolgáltatási tervüket, valamint segítenek és koordinálják a szükségleteiknek megfelelő támogatásokat, fejlesztéseket. Számításaink szerint egy bérelt ingatlanban működő 2 fő koordinátorból és két fő fejlesztőből plusz egy fő adminisztratív munkát végző személyből álló intézmény akár 200 fő támogatott életvitelében és fejlesztésében tudna példa értékű eredményeket elérni, és szükség esetén a lakhatást, egészségügyi és szociális ellátást, mint egy ellátási gyűrűt az autizmussal élő személyek köré szervezni, ezzel növelve az esélyét az autizmussal élő felnőttnek arra, hogy hasznos tagjává váljon a fővárosnak, dolgozzon, és önállóan, a szükséges támogatással tudjon élni. Az lenne a cél, ha minden érintett személy mellé, igényeik és szükségleteik szerint tudnánk egy támogató segítő munkatársat állítani, aki az életük során nyomon követi a személyt, és a szükséges segítségeket koordinálja, nem magára hagyva őket. A központhoz később csatlakozhatnak azok a támogatott lakhatást megvalósító lakhatási férőhelyek, amik a lakhatási igényeket elégítik ki.

A központ létrehozása, akár bérelt ingatlanba való megvalósítása, fizikai kialakítása kb. 100 négyzetméteren, az ingatlan állapotától függetlenül, becsült adatok alapján 30 millió forintból megvalósítható. Az első 3 év 5 fős személyzete a bérleti díj és rezsi költségekkel összesen 93 millió forintot igényelne mai árakon, így összesen 123 millió forintból 5 évre megoldható a központ létesítése és 5 évig tartó üzemeltetése.

Formailag több alternatíva ígérkezik, amennyiben a forrás rendelkezésre áll. A pályázati kiírásuknak és a lehetőségeknek megfelelően az alábbi megvalósítási formákat javasoljuk:

1. Alapítvány, Egyesület, Szövetség vagy más jogi személyiséggel bíró szervezet létrehozása a cél érdekében, és az elnyert fejlesztési támogatással való egyszeri feltöltése. (kerületi önkormányzatok és civil szervezetek bevonásával)
2. A feladat integrálása meglévő fővárosi szociális intézményben, vagy más hasonló területen működő szervezettel, intézménnyel a pályázati forrás rendelkezésre bocsátásával.
3. Új szociális (speciális) intézmény létesítése az 1993. évi III. tv. 57. f) pontja alapján.
4. 6-10 fős támogatott lakhatási forma megvalósításának támogatása (1993. évi III.tv. 57. e), a leírt kb. 200 főt érintő kibővített támogatott életviteli koordinációs feladattal. (önkormányzatok és civilek bevonásával)